Az Eiffel torony építése:

Azt minden bizonnyal még maga Gustave Eiffel mérnök sem gondolta volna, hogy a róla elnevezett monumentális acéltorony Párizs jelképe lesz. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. Csak azért menekült meg, mert az akkoriban újnak számító távíróhoz szükség volt az antennák elhelyezésére, amire a torony kiváló lehetőséget adott. A I. világháborúban innen fogták el a rádióadásokat és fejtették meg a kódolt üzeneteket.

Eiffel munkatársaival közösen már 1884 végére elkészítette egy 300 méter magas torony tervét, a kidolgozásban részt vállalt partnere, Maurice Koechlin is. 1886-ban tervpályázatot írtak ki az 1889-es párizsi Világkiállításra. A kiállítás megfogalmazott célja az ipari fejlődés bemutatása volt. Százan pályáztak, a munkák közül végül is Eiffelét választották ki, s azt a feltételt szabták, hogy a tornyot alig két év alatt kell felépítenie.

A kezdeti munkák

A torony építésének terve heves ellenkezést váltott ki. Már az első csákányvágást követően, 1887 januárjában megjelent a „művészek tiltakozása” az építmény ellen, amelyet a kor jelentős személyiségei írtak alá: Charles Gounod, Charles Garnier, Victorien Sardou, Ifj. Alexandre Dumas,François Coppée, Leconte de Lisle, Guy de Maupassant. „Nem bízunk a nagy emberekben” – mondta erre állítólag Eiffel.

Az Eiffel-torony 1887 December 7-én

A tornyot tizenötezer fém elemből és félmillió csavarból illesztették össze, pontos műszaki rajzok alapján. Ebben az időszakban ez volt a legmagasabb torony. Eiffel már számos vasúti hidat épített, irodáját szívesen keresték fel műszakilag nehezen megoldható problémákkal. Az Eiffel-torony esetében is a mérnök erényei tették lehetővé a gyors építést. A torony alsó íve tizenhat pilléren áll. Az első szinten éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt, ez volt az első számú vendéglő Párizsban.

Az Eiffel torony 26 hónap alatt készült el az . A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.

Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához. A legmagasabb épület volt a világon a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítéséig (319 m).  A Világkiállítás idején két millióan keresték fel. 1964-ben Eiffel művét műemlékké nyilvánították. Napjainkban évente három millióan keresik fel.

A Champs-Élysées, teljes nevén Avenue des Champs-Élysées (kiejtése: Sanzelizé) a francia főváros, Párizs legismertebb és legelőkelőbb sugárútja. Mozijaival, éttermeivel és kávézóival, valamint a luxuscikkeket kínáló üzleteivel a Champs-Élysées a világ egyik legismertebb utcája és mivel egy 100 m²-es ingatlan egy éves bérleti ára több mint 1,5 millió amerikai dollár, a New York-i Fifth Avenue után a világ második legdrágábbja is. Neve a Élüszionból, a görög mitológiából származik.

A világon a  legismertebb párizsi sugárút a 2 km hosszú Champs Élysées, amely a Place Charles de Gaulle, Étoile-tól (Diadalív) a Place de la Concorde-ig (Obeliszk) tart. A Diadalív tetejéről szemünk elé tárul a nyüzsgő forgatag,  luxus és különleges üzletek, híres üzletláncok, éttermek és mozik sokasága.

A világ legszebb sugárútján számos étterem, látnivaló, kabaré található. Az egyik legismertebb étterem a műemlék épületben lévő Fouquet's, ahol  rengeteg híres emberrel futhatunk össze. A kabarék közül a Lido található itt. Sétánk során egymást érik a luxus üzletek, mint Louis Vuitton, Guerlain, Cartier.
A Champs Elysées ad otthont rendezvényeknek is, például itt ér véget a Tour de France kerékpárverseny, itt vonul fel a francia katonaság minden július 14-én

A Louvre évek óta őrzi a világ leglátogatottabb múzeumainak rangsorában az 1. helyet: 2012-ben 9,7 millióan keresték fel. Amellett, hogy a leglátogatottabb, egyben a világ egyik legnagyobb, legérdekesebb, és leghíresebb múzeuma. 60 600 m2-es területén közel 35 ezer műtárgyat őriznek. Olyan híres alkotások találhatók itt mint a Mona Lisa, vagy Delacroix festménye, a Szabadság vezeti a népet, vagy például a Milói Vénusz. A Louvre, méretei miatt, egész napos bejárás alkalmával is csak igen felületesen járható be, a bejáratnál osztogatott térkép segít abban, hogy legalább a múzeum leghíresebb alkotásait szemügyre tudjuk venni.

A hihetetlen gazdagságú gyűjtemény mellett a múzeum épülete, és az 1989-ben hozzáépített, rozsdamentes acélból készített, pontosan 666 üveglapból álló, 21 méter magas piramis is igen szépek, és érdekesek. Az épületek 1190-ben épültek, Fülöp Ágost parancsára erődítménynek. A 16. században I. Ferenc reneszánsz stílusú palotává alakította, majd Napóleon felújíttatta, és múzeumot rendezett be benne, amely a francia polgári forradalom óta a "köznép" számára is látogatható.

Tippek:

Ha nem a piramis alól, hanem a Galerie du Carrousel bevásárlóközpont alsó szintjétől közelítjük meg a Louvre-t, elkerülhetjük a sorban állást. Ha metróval érkezünk, a Palais Royal - Musée du Louvre metróállomásnál, a metróról leszállva ehhez a bejárathoz érkezünk. Ha gyalog, akkor a 99 Rue de Rivoli címet kell keresni, a bevásárlóközpont utcaszinti bejáratához, majd le kell menni az alsó szintre. Ennél a bejáratnál a jegyet automatából kell megvenni. Azonban ez a bejárat nem használható, ha múzeumbérlettel rendelkezünk.
A sorok, és a tömeg elkerülésének másik módja, ha nyitásra érkezünk.
Akinek kevés ideje van, vagy csak nem szeretne túl sok időt itt tölteni, lehetősége van arra, hogy csak a Louvre "kötelező" művészeti alkotásait tekintse meg, 1-2 óra alatt. Ehhez térképeket lehet kapni a múzeumban, ill. itt is érdemes böngészni (magyar nyelv nincs). A weboldalon meg lehet adni, mennyi időnk van és mi érdekel minket. A Masterpieces túra pl. mindössze 1,5 órás, és a Louvre leghíresebb művészeti alkotásait tekinthetjük meg ennyi idő alatt.

A Louvre Párizs központi részén, a Szajna jobb partján található nemzeti múzeum, a világ egyik legismertebb és 1793 óta Párizs legnagyobb múzeuma.
Az európai képzőművészetek gyűjteménye mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtekinthetők.

Méretei:
21,65 m magas,
35,40 m oldalhosszúság,
666 üveglapból áll.

A Louvre-ot évente kilencmillióan keresik fel a világ minden tájáról.

Ha egyetlen szóba kellene sűríteni a látogatás élményeit a Párizstól mintegy harminc kilométerre fekvő EuroDisney-be (másképpen Disneylandbe), alighanem ez lenne a legmegfelelőbb. Az első pillanattól - az internetes tájékozódástól, a szállásfoglalástól, a majdani, "kihagyhatatlan" látnivalók számbavételétől - a hazaindulásig működik minden. Jó a projekt - mondhatnánk így is. Egészen profi - fejelhetnénk meg kissé. A hat- meg a nyolcéves kissrác szóhasználatával élve pedig "tök klassz". És a gyerekek véleménye a legkevésbé sem elhanyagolható, elvégre mégiscsak miattuk van az egész...

De már a bejáratnál tátva marad a szája a felnőttnek is.

Hogy melyik bejáratnál? Jó kérdés, tekintve hogy gyorsan tisztázandó: a Disney-csodát két, egymással szomszédos terület alkotja. A Disneyland Parkot mondjuk egyszerűen fergeteges vidámparknak, a Walt Disney Studios Parkot a legifjabb korosztályra szakosodott filmipar pazar, maximalista miniatűrjének.

Az előbbiben kezdjük a túrát jó korán, de késő délután az izomláztól meggyötört lábak még mindig mennének tovább, tovább. Vagy vissza, ugyanoda, még egyszer, kétszer, háromszor. Ha már kifizettük!

Miután lekezelt a kapuban várakozó Micimackóval, netán a váltásként érkező Goffy kutyával, a Main Streetnek mondott kis Amerikában először is kisvasútra száll a tudatos vendég: tisztes távolból, ugyanakkor hátradőlve szemléli a terepet; mit kell mindenképpen látnia, mire muszáj felülnie, és hol fog a legjobbakat borzongani.

A gyalogút elsőként a Small Worldre keresztelt mesevilágba visz, ahol csónakok sora úszik a keskeny vízen, s jobbról-balról a Föld népei táncolnak, muzsikálnak, dolgoznak vagy sportolnak éppen, bájos zenei kísérettel. Az öt részre osztott park Fantasyland nevű birtokán vagyunk, ahol a bátrabbak Peter Pannal repülhetnek léghajóban, pörgő-forgó "teáscsészékben" rázathatják a lelküket (az evés-ivást a magam részéről hanyagolnám a próba előtt...), majd levezetésként ott az Elvarázsolt Kastély, de csak hogy kellőképpen felkészüljünk Kalandországra (Adventureland).

Felülhetünk az Indiana Jones és a Veszélyek Temploma hangzatos nevet viselő, "földöntúli" hullámvasútra (tényleg csak a magukban elég erőt érzőknek és a szigorúan ellenőrzött magassághatárt elérő gyerekeknek ajánlható), esetleg egy házzal odébb érve a sikátorokon át vezető, hosszú barangolás során a Karib-tenger kalózaival randevúzhatunk.

A Határország (Frontierland) Nagy Mennydörgés-hegyéhez közelítve már rutinosnak gondolja magát a turista, pedig az elszabadult csillében lapítva érik még meglepetések, ahogy néhány szökkenésnyire a Fantomfarmon is, melyhez képest a két századdal ezelőtti állatkerti kép maga az idill.

Nagy ugrás következik Discoverylandbe, a világűr birodalmába. Aki még mindig bírja gyomorral, kipróbálhatja, milyen a rakéta "kilövés" közben (egyébként "olyan"), részt vehet csillagtúrán, de hogy nagyon azért ne rémüljön meg, pihentetőül itt is, ott is bekukkanthat valamelyik szabadtéri bohóckodás, tűznyelőparádé vagy éppen állatshow színpadára.

Öreg este van már, amikor rózsaszín buszunkkal grátisz utazunk vissza Marne la Vallée-ba, a monstre vállalkozással szerződéses, hétpercnyi zötykölődésre fekvő hotelünkbe - a tucatnyi hasonló egyikébe -, ahol megint csak Disney világára emlékeztet minden, ám a hallban kialakított játszótérről a fiúk az első szóra lemondanak. Holnap is van nap, úgyhogy alvás gyorsan, kell az erő az újabb ámuldozáshoz.

Reggel aztán mindenekelőtt valamikor a harmincas években játszódó film részletének imitált felvételét látjuk a stúdió-parkban, de hamarosan megtapasztaljuk: a szikár elnevezés apró - és nem is olyan apró - csodák sorát rejti. A fő attrakciót "városnéző" buszféleségen közelítjük meg: a filmtörténet legendás állomásainak megtekintése után egy kőbányánál fékez a járgány, ahol néhány méterre a bámészkodótól kisvártatva egy tartálykocsi csúszik meg, majd gyullad ki a sziklákon. Aztán hatalmas vízáradat önt el mindent, s a veszélyzónához közelebb ücsörgők is kapnak a nyakukba belőle, de annyi baj legyen...

A megathrillerként hirdetett Armageddon-sztorit ki ne hagyjuk: az űrállomás katasztrófáját belülről éljük meg, dübörög és csattog minden; akinek ez sok, hunyja be a szemét bátran. Nem úgy az Animagique Színházban, Donald kacsa és társai bűbájos minidarabján. A Rock 'n' Roller Coasteren a hajóhintázás modern kori (tehát korántsem vurstli-) változatát élhetjük át, az ügyesebbek motorozhatnak és gokartozhatnak, az érdeklődőbbek beleáshatják magukat a rajzfilmkészítés rejtelmeibe, hogy aztán mindannyian együtt integessünk és parolázzunk a főutcán fél órán át masírozó Disney-sereglettel Pinocchiótól Micimackón át Szörnyelláig.

S ha már fényképeszkedtünk Miki egérrel, kértünk autogramot Lilótól és Stich-től, megpaskoltuk Pluto kutya hátát, akkor - de csak akkor - indulhatunk haza.

Már a magyar határnál araszolunk az autóval, jó néhány száz kilométer van mögöttünk, de a gyerekek csak mondják, mondják. Hogy emlékszel..., amikor..., azért be voltam tojva..., na de az a másik... A bukszában nem sok pénz maradt, csak a jegyek kerültek majd minimálbérnyi keresetbe, de mit számít. Ha van miről beszélni, gyerekfejjel álmodni napok, hónapok, évek múltán is.

A Sacré-Cœur székesegyház Párizs legmagasabb pontján, a Montmartre-on helyezkedik el. Ez a vakítóan fehér épület a montmartre-i látkép legszembetűnőbb pontja. A Sacré-Cœur , vagy magyarul Szent Szív bazilika neobizánci stílusban épült, ezért inkább hasonlít egy mecsethez, mint egy római katolikus székesegyházhoz.

Az épület egyik jellegzetességét a csontfehér falak képezik, melyeket a Château- Landon-i mészkőnek köszönhet, ami a esővíztől kifehéredik. A Sacré-Cœur belső tere szinte barlangszerű. A bejárat fölött egy szoborcsoportot találhatunk, mely Jézus alakját jeleníti meg Szent Lajos és Szent Johanna társaságában. Belül, az oltár fölött egy arany mozaikot láthatunk, mely Krisztust, Szűz Máriát, a pápát, a francia szenteket és a templom építésének kezdeményezőit ábrázolja.

A város egyik nevezetessége a világ leghíresebb mulatója az 1889-ben épült Vörös Malom, Josephine Baker ,Frank Sinatra és sok más világhírű művész lépett fel itt. 2014-ben is gyönyörű lányok táncolnak a mulatóban -a kán-kán is megmaradt- ,de mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha itt akarunk szórakozni, vacsorázni és pezsgőzni.

A Moulin Rouge káprázatos és lenyűgöző előadásokkal várja vendégeit. A show elemeihez hozzátartozik a szép hölgyeketet magába tömörítő tánckar, látványos kosztümök és természetesen a vérpezsdítő zene. A Moulin Rouge színpadán felléptek már olyan nemzetközi sztárok , mint Ella Fitzgerald, Liza Minelli, Elton John stb.

Senki sem hagyhatja ki a Notre-Dame-ot, amely nemcsak ősi, gótikus katedrális és építészeti remekmű -1163-ban (!) tették le az alapköveket-, hanem élő történelemkönyv is. Minden korszak nyomot hagyott e csodálatos templomon, de az irodalomkedvelő idegenek elsősorban Victor Hugo szerencsétlen és szeretnivaló Quasimodóját vélik felfedezni a gyönyörű üvegablakok és a vízköpő szörnyek mögött.

Építése:

Alapkövét 1163-ban, Párizsban fektette le III. Sándor pápa, ezután 157 évig, 1320-ig építették. A francia forradalom alatt majdnem teljesen elpusztult, 1845 és 1878 között azután az eredeti terveknek megfelelően újjáépítették. Így ma már szinte teljes pompájában látható ez a nagy katedrális, amely mellett eltörpülnek az emberek.

Párizsban remekül lehet metróval közlekedni, Gyors,pontos. Egy-két nap alatt beletanulunk, hogyan kell eligazodni az óriási labirintusban, és már az sem zavar ha néhány megálló kicsit büdös. Ráadásul a párizsi metró zenél! Szaxofonosok, gitárosok, trombitások, hegedűsök vidítják fel az utasokat. 

A kávéház intézménye Párizs legalább olyan fontos szimbóluma, mint az Eiffel-torony. A Saint-Germain boulevardon több helyre is beülhetünk kávézni. Ezek azok a tipikus, asztalkipakolós, fonott székeiket az út felé fordítós kávéházi klisék, ami megannyi fekete-fehér fotón milliószor szembejött már velünk életünk során.

A Flore és a Les Deux Magots

Kettő, az irodalmárok által naggyá tett kávéházat szinte nyüzsgésig lepik el nap mint nap turisták ezrei. A “Flore” és a “Les Deux Magots” nevű kávézók, a francia írók két nagyon fontos találkozóhelye mind a mai napig, de járnak ide filozófusok, divattervezők, színészek és filmrendezők is bőven. Mindig látni egy “valahonnan ismerős” arcot. Természetesen nekik foglalt helyük van a Flore-ban, miután nem vegyülnek el a pórnéppel a ricsajtól hangos alsó szinten, hanem ők fölébbkerekednek és a nyugodtabb légkörű emeleten foglalják el asztalukat vagy kora reggel érkeznek, amikor a turista még ébredezik.

A Flore a város legsznobabb kultúrkávéháza, misztikáját ezek a VIP-k tartják életben lassan 125 éve. “Itt kávézni, okosabbá tesz” mondja egy urbán legenda. Talán nincs is olyan francia film, amelyben egy párizsi jelenetet ne a Flore-ban forgattak volna le, vagy ne látnánk legalább egy imázst róla. Az ugyanis, nem is lenne igazi francia mozi. Sőt, egy egész estés filmet is megnézhetünk Café de Flore címmel, Vanessa Paradis főszereplésével. De ne csodálkozzunk akkor se, ha Catherine Deneuve-be botlunk, aki gyakran betér ide egy fekétere.

Foto : Doisneau, Robert

Prix de Flore

A Flore a kávéházak non plus ultra-ja, nemcsak a kávéja miatt, hanem hangos kultúrális életének köszönhetően: 1994-től minden évben átadják a Prix de Flore-t, azaz a Flore-díjat, amit a reklámiparban dolgozó, ügyeletes szépfiú és ünnepelt író, Frédéric Beigbeder alapított. A zsűri tagjai újságírók, akik fiatal tehetségeknek adják át ezt az elismerést. Jutalmuk 6150 €, egy pohár Pouilly-Fumé a nevükkel gravírozva és egy éves ingyen fogyasztás. A dolognak óriási a reklámértéke, ugyanis a könyvesboltok polcán egy nagy papírszalaggal áthúzva árulják majd a díjazott könyvet, amelyen az áll, hogy “Prix de Flore” és innentől kezdve már biztosan írónak érezheti magát az a szerző.

Ugye mondanom sem kell, hogy a Les Deux Magots szintén átadja a maga kitüntetését, amely az alkotói élet több területét öleli körül : az irodalmon túl, a színház, építészet, divat nagyjai is részesei lehetnek ennek az elismerésnek. Ezért ez a hely kevésbe nyüzsög wanna-be íróktól, és valahogy sohasincs fejfájdító, monoton alapzaj sem. Biztos a két kínai bölcs szobrától van ez, amely tiszteletparancsolóan ül az ember feje fölött, vagy pusztán attól, hogy terasza a Saint-Germain templomára néz? Vagy mert ide olyan nagy klasszikusok, mint Hemingway, Sartre, Simone de Beauvoir jártak annak idején? Nem tudom, de itt lehet kapni Pierre Hermé-t, ha finom macaron-t vagy mas sütit szeretnénk. Míg a Flore-ben Hugo&Victor nevű elképesztően kreatív elnevezésű cukrászda édességeit fogyaszthatjuk. Amit nem szabad kihagyni tőlük, az az Éclair au chocolat.

Hogy a kávé milyen? Melyik márka, hogyan pörkölik? Erről nem szólnak legendák, de olyan rossz biztosan nem lehet, mert legalább ezret lefőznek belőle nap mint nap. Senki nem fog rossz szemmel nézni ránk, ha csak a pultnál kérünk egy feketét és már megyünk is tovább. Ez itt afféle hazai szokás, és sokkal olcsóbb is, mint ülve fogyasztva.

A Pere-Lachaise temető (franciául: Cimetiere du Pere-Lachaise; (hivatalos nevén, cimetiere de l'Est, "keleti temető") Párizs legnagyobb temetője, bár az elővárosokban vannak nagyobbak is. A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője; évente többszázezren látogatják. Öt nagy háborús emlékmű is helyet kapott itt.
A Pere-Lachaise a Boulevard de Ménilmontant-on található. A Philippe Auguste metrómegálló a (2-es vonalon ) közelében van a a főbejárat, míg a Pere Lachaise megálló (2-es vagy 3-as), 500 méterre van az oldal felőli bejárattól.

Többek között itt temették el a híres írót Moliére-t és Jim Morrison-t is.